
A belső gyermeket nem megjavítani kell, hanem megtartani – de hogyan?
Miért akarunk folyton megfelelni másoknak, és miért érezzük úgy, hogy mindig jobbnak, tökéletesebbnek kell lennünk? Ebben az epizódban arról beszélgetünk, hogyan válnak a gyermekkorban biztonságot adó mintázatok - azaz a hamis énünk - felnőtt korunkra a kiégés és szorongás forrásává. Megnézzük, hogyan működteti a belső gyermekünk a megfelelési kényszert és perfekcionizmust a mindennapi életünkben. Megmutatjuk, miért nem kell mindenáron megváltoztatnunk vagy megjavítanunk magunkat. Az is kiderül, hogyan teremthetsz magadnak olyan elfogadó és megtartó közeget, amelyben nem kell elnyomni a belső gyermeked érzéseit, hanem felhasználhatod őket tudatos erőforrásként. Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: podcast@hosnoutja.hu Kövess minket Facebookon is: Hősnő Útja. Iratkozz fel a csatornára, és tarts velünk a Hősnő Útján! Amiről még ebben az epizódban szó lesz: Miért érezzük úgy, hogy mindig jól kell teljesítenünk és hogyan válhat a tökéletességre törekvés (perfekcionizmus) szorongássá? Hogyan alakulnak ki azok az alkalmazkodási minták - a hamis én -, amelyekkel kislányként igyekeztünk szerethetővé és elfogadhatóvá válni? Hogyan ismerhetjük fel, amikor már nem a saját vágyaink, hanem a belső elvárásaink és a másoknak való megfelelés irányít? Hogyan engedhetjük meg a nehéz érzéseknek, hogy jelen legyenek anélkül, hogy rögtön meg akarnánk változtatni őket? Mi a megtartó környezet jelentősége? Miért nem segít, ha felsőbbrendű felnőttként akarjuk meggyógyítani vagy megvigasztalni a bennünk élő sebezhető részeket? Hogyan alakíthatók át a gyerekkori túlélési stratégiák (pl. túlzott alkalmazkodás, mások igényeinek figyelése) tudatosan használt eszközökké?
