
Hámori Ildikó mesél a gyerekkoráról, szerelméről és arról, mikor „jön el az Isten”
Hámori Ildikó, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő közel 60 éve van a pályán, mégis most ült le először podcast-beszélgetésre. Elmeséli, miért zárkózott el ettől eddig, és miért döntött most úgy, hogy igen: mert, ahogy fogalmaz, ebben a korban már tök mindegy, hogy mit mond róla bárki. A beszélgetés a gyerekkorával indul: három és fél éves korában TBC-vel diagnosztizálták, és két és fél évet töltött egyedül egy szanatóriumi szobában, elzárva a szüleitől. Ebből az időszakból mindössze egyetlen boldog emléke maradt, és azt is elmeséli, hogyan alakította ez egész későbbi életét, a gyerekkori dadogástól kezdve egészen addig, hogy miért érezte magát mindig biztonságban, amikor színpadon állhatott. Szó esik arról is, hogyan lett a fazekas gimnáziumból a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, csak harmadik nekifutásra, hogyan ismerte meg 55 évvel ezelőtt Szinetár Miklós rendezőt, és milyen volt egy kész, 40 éves férfihoz feleségül menni 25 évesen. Elmondja, hogyan próbálták tudatosan elkerülni a nepotizmus vádját: soha nem játszott a férje által rendezett darabban, és a televízióban is szinte sosem kapott szerepet, mert a rendezők érezték, hogy Szinetár Miklós ezt nem szeretné. Hosszan beszél a lányáról, Szinetár Dóráról is: arról, hogy anyaként mennyire nehéz volt végignézni a Dórát ért igazságtalan támadásokat, és hogyan lett belőle anyatigris, amikor a családját kellett megvédenie a nyilvánosság előtt. Az is kiderül, milyen három generációnak egy fedél alatt élni: Hámori Ildikó, Szinetár Miklós, Szinetár Dóra és az unokák is közel laknak egymáshoz, és a színésznő szerint ehhez rengeteg odafigyelésre és toleranciára van szükség, de számára ez sosem áldozat, hanem az adni akarás. Beszél arról is, hogy a nemzetközi filmdíjat hozó Pilátus című film óta egyre több fiatal rendezőhallgató keresi meg vizsgafilmekhez, és mesél arról a különös jelenségről is, hogy sok fiatal miért fordul szívesen az idősebb generáció felé. A beszélgetés másik fő szála az öregedés kérdése: Hámori Ildikó szerint az embert nem az évek száma teszi öreggé, hanem az a pillanat, amikor kimondja, hogy öreg vagyok. Erről szól jelenlegi színházi szerepe is, a Turai Színház Forgószínpad című darabjában, ahol idős, megtakarítás nélkül maradt színésznőket alakít egy angliai otthonban. „Egyetlen boldog pillanatra emlékszem ezekből az évekből. Ennyi volt ott a boldogságom. A cigánykerekek.” Kiderül az is, mit jelent számára a szeretet a gyakorlatban, túl a szép szavakon, a mindennapi gondoskodásban. „Az, hogy én hajnal háromkor fel tudok kelni, vagy éjjel kettőkor lefekszem, az a szeretet.” És végül arról is vall, mikor hitte el magáról igazán, hogy jó színésznő, és mikor érzi úgy, hogy egy előadás alatt eljön az Isten. „Akkor lesz öreg az ember, amikor azt mondja: én most már 80 éves vagyok.” Ha érdekel, hogyan él együtt három generáció egy fedél alatt, milyen érzés, amikor a nemzetközi filmdíjas Pilátus után fiatal rendezőhallgatók keresik meg tanácsért, vagy hogy miért nem olvas soha kommenteket magáról Hámori Ildikó, ezt a beszélgetést nem szabad kihagyni.
- Transcript
















