S04E52 - Éljenek a kontemplatív dolgozók!
Évadunk utolsó epizódjában a Belső Várkastély szimfónia záróakkordjaihoz érkeztünk. Eme fináléban többek között a következőkre csodálkozunk rá: a hetedik lakásban az emberi lény Isten-alakú magánya már betöltettetett, ezért valóban teljesnek és egésznek érzi magát. Rádöbben, hogy a jól működő emberi kapcsolatok nem “felek" hanem csak "egészek" között jöhet létre. Továbbra is vannak gyengeségei és kudarcai, de ezek miatt már nem esik kétsége, hanem tanul belőlük. Javul a Jelenlétbe való visszataláláshoz szükséges részideje is. Ez a lélek már kezd “Krisztussá válni”, azaz kapuvá és úttá az isteni Jelenléthez mások számára. A Belső Várkastély végső üzenete az, hogy ezen az úton "kontemplatív dolgozóvá" válok, azaz olyan emberi lénnyé, aki a belül hordozott Jelenlét érzékelésében és erőforrásában éli az életét és teszi a dolgát. Végül pedig köszöntjük a színpadon Mártát és Máriát, akik apropóján nagyszerű dolgokat tanulunk a non-duális szemléletről, valamint a jelenlét és a cselekvés egyensúlyáról. Kiderül, hogy bármilyen tevékenység közepette lehetek az isteni Jelenléten belül. Így térünk vissza a saját helyünkre, a hétköznapokba, hogy ott tegyük, amit tudunk. Intro and outro music: Circle of Life by Adrian Von Ziegler https://www.youtube.com/watch?v=OdTcwlOq8Cs Kérlek, ha teheted, támogasd munkámat adományoddal: https://www.paypal.com/donate?hosted_button_id=WJJVWAESLPXXJ https://www.donably.com/kontemplativok